Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Gyulladásos bélbetegségek:
colitis ulcerosa és Crohn-betegség

A colitis ulcerosa és a Crohn-betegség a gastrointestinalis traktus idült, gyulladásos betegségei. Felismerésük és diagnózisuk klinikai, endoszkópos és szövettani jellegzetességeik alapján lehetséges. Colitis ulcerosában a gyulladásos jelenségek a nyálkahártyára és a submucosára korlátozódnak, míg Crohn-betegség esetén a bélfal minden rétege érintett a mucosától a serosáig. A colitis ulcerosa a vastagbélre lokalizálódó betegség, így ha szükségessé válik a vastagbél eltávolítása, teljes gyógyulás következik be. Ezzel szemben a Crohn-betegség potenciálisan a teljes emésztőrendszert érintheti a szájtól a végbélig. A gyulladt szakasz eltávolítása nem hoz gyógyulást, a betegség visszatérhet a gastrointestinalis traktus más területén. Ezen különbségek ellenére nincs olyan specifikus eltérés, amelynek alapján differenciálni lehetne a két betegséget. Sőt, bizonyos betegek esetében az osztályozás egyáltalán nem lehetséges; őket a nem meghatározható colitis-csoportba sorolhatjuk.

Epidemiológiai adatok
Az előfordulásban különbség van a földrajzi helyzet szerint. Az északi országokban gyakoribb (35-100/100 000 lakos colitis ulcerosánál, 10-100/100 000 lakos Crohn-betegségnél), míg dél felé haladva a gyakorisága egyre csökken. Hazánkban Borsod megyében végeztek felmérést: a frissen felfedezett colitis ulcerosás esetek száma 3,6/100 000 lakos/év. Az askenázi zsidók között a gyulladásos bélbetegség előfordulása kétszerese-négyszerese az átlagosnak. Az elmúlt években a Crohn-betegek száma szaporodni látszik. Az életkor szerinti előfordulásban két csúcs látható: egy nagyobb 15-25 éves korban és egy kisebb 55-65 éves korban. A betegség gyakoriságában a nemek közt nincs lényeges különbség. Érdekes összefüggést találtak a dohányzás és a gyulladásos bélbetegség között. A nem dohányzók vagy a cigarettázásról leszokók között nagyobb a colitis ulcerosa kialakulásának esélye. A Crohn-betegek között nagyobb a dohányosok száma. A dohányzás abbahagyása az utóbbi csoportban javítja a klinikai képet.

Etiopatogenezis
A betegség eredete ismeretlen; belső és külső tényezők egyaránt szerepet játszanak a kialakulásában. A genetikai faktorok hatása bizonyítottnak látszik; a betegek 15%-ánál az egyenes ági leszármazottaknál szintén kialakul a betegség. Az immunrendszer működési zavara is döntő jelentőségű. A bél lumenében jelen levő antigének hatására immunfolyamatok jönnek létre, s e mechanizmus gátlása a szuppresszorrendszer hibája miatt elégtelen. A környezeti hatások közül a fertőzésnek tulajdonítanak szerepet, bár mind ez idáig bizonyítható kórokozót nem sikerült találni. Esetleg bizonyos táplálkozási antigének is közreműködhetnek a betegség kialakulásában. Ezenkívül pszichoszociális faktorok is részt vehetnek főképp a tünetek aktivitásában.

A colitis ulcerosa klinikuma és lefolyása
Tünetek: a betegek fő panasza a hasmenés, a sokszor, de nem mindig véres széklet ürítése. A székletek száma és a vér mennyisége korrelál a betegség aktivitásának mértékével. A végbél gyulladására (proctitis) a gyakori székelési inger és a kis mennyiségű széklet ürítése utal. Ha a betegség csak a végbélre korlátozódik, a széklet formált, de a felszínén vér-nyák fordulhat elő. A felsőbb vastagbélszakaszok gyulladásakor a vér a székletbe keveredik. További tünet a láz, a hasi fájdalom, esetleg a fogyás. Ezek a szisztémás tünetek kiterjedt bélgyulladásra utalnak. A betegek felében az első megjelenés enyhe vagy közepes súlyosságú, előfordulhat azonban fulmináns kórfolyamat is, nagy vérvesztéssel, hipotóniával, a bélfal kóros kitágulásával (toxikus megacolon). A betegek kb. 18%-ánál a heveny periódus után a betegség többé nem újul ki. (Az évtizedekig tartó remisszió a diagnózisunk helyességét megkérdőjelezi.) A betegek túlnyomó többségénél azonban krónikus intermittáló vagy állandosuló panaszok jellemzik a lefolyást.

A Crohn-betegség klinikuma
A gyulladás kiterjedését illetően három fő megjelenési forma van. A betegek kb. 40%-ánál az ileum és a cecum érintett, 30%-ánál csak a vékonybél beteg, 25%-ánál pedig csak vastagbélgyulladás áll fenn. Az utóbbi csoportban legtöbbször a teljes vastagbél megbetegszik, de kb. egyharmaduknál a gyulladás szegmentalis jellegű, azaz ép és károsodott szakaszok váltják egymást, s a rectum gyakran megkímélt. (Colitis ulcerosa esetén a gyulladás mindig a végbéltől indul, s oralis irányban haladva a kiterjedése folytonos.) Ha a vékonybél részese a gyulladásos folyamatnak, a terminális ileum megbetegedésének valószínűsége 90% (ileitis terminalis). Ritkán előfordul, hogy a száj, a nyelőcső, a gyomor vagy a nyombél is érintett.
A tünetek hasonlók a colitis ulcerosáéihoz, a hasmenés azonban sokszor nem véres jellegű, gyakran a hasi fájdalom áll előtérben, s a fogyás kifejezettebb lehet. A betegség kezdete sokszor tünetszegény, s évekig tartó hasi fájdalom, időszakos hasmenés előzi meg a diagnózis felállítását. A colon gyulladása a colitis ulcerosáéihoz hasonló tüneteket produkál. A vékonybélbetegség esetén azonban a hasmenés kifejezettebb, vér nem látható. Jellegzetes a jobb oldali alhasi fájdalom, amely főképpen étkezés után támad. Sokszor a már évek óta tartó gyulladás következtében kialakuló szűkületet jelzi. A fizikális vizsgálat során gyakran tapintható ezen a területen gyulladásos bélkonglomerátum. A fogyást a vékonybél megbetegedése, felszívódási zavar okozza, de a csökkent táplálékfelvétel is szerepet játszik a kiváltásában. A transmuralis gyulladás a bélfal megvastagodására, szűkületére, bélkonglomerátum kialakulására vezet. Gyakori a tályog- és sipolyképződés is, amely lázas állapotot idézhet elő. Fistula leginkább a végbél környékén alakul ki, de képződhet a különböző bélszakaszok, a bél és a húgyutak vagy a női nemi szervek között is.
A betegség lefolyásában - a colitis ulcerosához hasonlóan - heveny és inaktív periódusok váltják egymást.

Extraintestinalis tünetek
Mindkét betegségnél előfordul, hogy a bélen kívül más szervrendszert is érint a folyamat. Ezeknek a tünetei akár évekkel megelőzhetik a bélpanaszok megjelenését, s időnként több problémát okoznak, mint a bélgyulladás. E megjelenési formák egy csoportjában a tünetek párhuzamot mutatnak a bélgyulladás aktivitásával, más részük ettől független. A leggyakoribb panasz az ízületi gyulladás. Főképpen a nagy ízületek érintettek, amelyek fájdalmassá, duzzadttá válhatnak. Idesorolható a csigolyák megbetegedésével járó spondylitis is. A hepatikus komplikációk közé tartozik a zsírmáj, az idült májgyulladás, a cirrózis és bizonyos epeúti bajok, például a pericholangitis és a primer szklerotizáló cholangitis. Az ileumot érintő Crohn-betegség koleszterines epekövességre hajlamosít. Szintén a malabszorpcióval van összefüggésben az ileitis terminalisban gyakori vesekövesség (oxalátkő) is. Veseszövődménnyel, ureterleszorítással, hydronephrosissal járhat, ha a vékonybélgyulladás a retroperitoneum felé terjed. A bőrkomplikációk közé tartozik a pyoderma gangrenosum (gyorsan terjedő, gennyes váladékkal borított fekélyes elváltozás) és az erythema nodosum (fájdalmas, vörös, nem kifekélyesedő csomó, leggyakrabban a láb feszítő felszínén). A szájnyálkahártyán gyakoriak az aftaszerű elváltozások. Előfordulhatnak szemet érintő gyulladásos szövődmények is, így uveitis és episcleritis. A gyulladásos bélbetegség mindkét formájában gyakoriak a tromboembóliás betegségek.

Diagnózis
A betegség felismeréséhez a klinikai kép, az endoszkópia, a radiológiai eljárások és a szövettani jellegzetességek egyaránt hozzásegítenek. Az endoszkópia során láthatóvá válnak a gyulladásos eltérések, s mód van szövettani mintavételre is. A cél a betegség kiterjedésének és súlyosságának megállapítása. Hangsúlyozandó, hogy az endoszkópos kép nem teljesen specifikus a gyulladásos bélbetegségre, mert pl. a fertőző hasmenések okozta gyulladás hasonló eltérést hozhat létre. Heveny stádiumban előkészítést nem igénylő sigmoidoscopia is elegendő, hiszen a hashajtás ronthatja a beteg állapotát. Totál colonoscopia a heveny szak lezajlása után kerülhet sorra. Ennek célja a betegség kiterjedésének vizsgálata, tíz évnél hosszabb ideje tartó folyamat esetén pedig a daganatszűrés.
Mindkét betegségnek vannak szövettani jellegzetességei, de ezek nem elég specifikusak ahhoz, hogy az egymástól vagy más bélgyulladástól (pl. infekciók, ischaemia) való elkülönítést lehetővé tegyék. A Crohn-betegség korai jele lehet az aftás fekély, de legtípusosabb a granulomák kimutathatósága a szöveti mintában.
A radiológiai módszerek közül a natív hasi átvilágítás toxikus megacolon (ez a bél extrém mértékű kitágulása, amely végső esetben a bél perforációjára vezethet) gyanújakor indokolt. A kettős kontrasztos irrigoscopia nagy segítséget nyújthat a szűkült bélszakaszok vizsgálatához, a sipolyok kimutatásához. A vékonybelek precíz vizsgálatát a szelektív enterographia teheti lehetővé. A komputertomográfia (CT) és a hasi ultrahangvizsgálat a tályogok és a megvastagodott bélszakaszok kimutatásához hasznos. Az izotópos módszerek közül a fehérvérsejt-szcintigráfia segíthet a Crohn-betegség felfedezésében.
A laboratóriumi leletek közül gyorsult süllyedés, anaemia (gyakran vashiányos jellegű, de a terminalis ileum megbetegedésénél B12-hiány is kialakulhat, a Salazopyrint szedőknél pedig folsavhiány léphet fel), thrombocytosis, hypoproteinaemia, hypalbuminaemia, hypokalaemia, cinkhiány és más nyomelemek, vitaminok hiánya említhető.

 

Differenciáldiagnózis
A gyulladásos bélbetegség diagnózisánál elsődleges dolog a fertőzéses eredetű hasmenések kizárása. Rövid ideje tartó hasmenés (1-2 hét) esetén sem a tünetek, sem a vizsgálati eredmények nem különböztetik meg a két kórképet. A széklet bakteriológiai vizsgálatán kívül parazitológiai, bizonyos esetekben (pl. megelőző kórházi kezelés vagy antibiotikum szedése esetén) pedig a Clostridium difficile toxinját kimutató vizsgálatot kell végezni. Gyógyszerek mellékhatásaként is felléphet hasmenés, sőt, fekélyes bélgyulladás is, pl. a nem szteroid gyulladáscsökkentők használatakor. Időskorban diverticulitis okozhat hasmenéssel, lázzal, hasi fájdalommal járó tüneteket. Szintén az idősebb korosztály betegsége a vérkeringési zavar miatt kialakuló ischaemiás colitis. Fájdalommal, véres hasmenéssel járhat, szűkület létrejöttére vezethet. A vastagbéldaganat kizárása már a középkorúaknál feltétlenül szóba jön. A nőgyógyászati tumorok kezelésére használt besugárzás gyakran hoz létre fekélyes gyulladást a végbélben, következményes véres, nyákos székürítéssel. Az enyhe proctitist el kell különíteni az aranyérbetegség vagy az anális berepedés (fissura) okozta panaszoktól. Végül az organikus eltéréssel nem járó irritábilis bélbetegségben is mutatkozik hasmenés, hiányzik azonban a véres széklet, az éjjeli székletürítés és a fogyás.
A gyulladásos bélbetegség két formájának elkülönítése a legtöbb terápiás döntésnél nem fontos. Bizonyos körülmények között - pl. műtét tervezésénél - azonban rendkívüli jelentőségű lehet, hiszen míg colitis ulcerosa esetén a vastagbél eltávolítása gyógyulásra vezet, Crohn-betegségben nem törekszünk kiterjedt rezekcióra, hiszen a betegség a bélrendszer más területein valószínűleg kiújul.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy colitis ulcerosában csak a vastagbél beteg, a gyulladás mindig érinti a végbelet, ahonnan az egyenletesen terjed orális irányban. Ép szakasz a betegség felső kiterjedésének határáig sehol sem látható. Crohn-betegségben a teljes gastrointestinalis traktus érintett lehet, típusosak a végbél körüli tályogok és sipolyok, a végbél nyálkahártyája sokszor ép, jellegzetes a szegmentális gyulladás, s a mély fekélyek közötti nyálkahártya épnek látszik.
Az esetek kb. 10%-ában fordulnak elő olyan esetek, amikor pontos diagnózis nem mondható; ezeket a betegeket a nem meghatározott colitisek csoportjába soroljuk. Hosszabb-rövidebb idő elteltével azonban náluk is megjelennek olyan tünetek (pl. végbélsipoly), amelyek segítenek a differenciálásban.

A gyulladásos bélbetegség kezelése

Táplálkozási megfontolások
Az alultápláltság gyakori klinikai probléma, főképpen a Crohn-betegeknél. Ennek csökkent kalóriafelvétel, a gyulladásos folyamatok miatt kialakuló fokozott kalóriaigény, felszívódási zavar, hasmenéssel járó fehérje- és elektrolitvesztés lehet az oka. A legtöbb beteg esetében elegendő az a diétás tanács, hogy megfelelő mennyiségű ételt tartalmazzon a kiegyensúlyozott étrendje. A betegek sokszor az elfogyasztott ételben keresik a betegség kiújulásának okát, pedig annak természetéből adódik a recidívára való hajlam. Csak azokat az ételeket indokolt kihagyni, amelyek ismételten, konzekvensen panaszt okoznak. A betegek egy részénél előfordulhat laktózintolerancia. Ha szűkület alakul ki, a rostos ételeket kerülni kell. A Crohn-betegeknél - főképp a vékonybél érintettsége esetén - a felszívódási zavar miatti tápanyaghiány (nyomelemek, vitaminok) pótlására van szükség. E betegcsoportban a zsírfelszívódás zavara súlyosbíthatja a hasmenést, ezért a zsíros ételek kerülése, valamint a közepes szénláncú trigliceridek fogyasztása ajánlott. Ha az emésztőszervi panaszok miatt a szokványos táplálék fogyasztása nehézségbe ütközik, hasznosnak bizonyul a folyékony tápszerek adása. Az orális táplálásnak általában nincs akadálya, parenterális táplálás csak ritkán, pl. vékonybél-elzáródás esetén jön szóba. Colitis ulcerosában jóval kevesebb a malnutríció okozta probléma.
Némely elmélet szerint a diétának a gyulladás mérséklésében is szerepe lehet. Ebből a megfontolásból fejlesztették ki az elemi diétát, amely aminosavakból, mononukleozidokból, vitaminokból, ásványi anyagokból és esszenciális zsírsavakból áll.

Gyógyszeres kezelés
A tüneti kezelés a hasmenés elleni szerek és a görcsoldók adását jelenti. A loperamid (Imodium) enyhe aktivitású betegségben használható; csökkenti a székletszámot és a székelési ingert. Súlyosabb gyulladás esetén ellenjavallt az adása, mert toxikus megacolon kialakulására hajlamosít. A görcsoldók adásának hasonlók a korlátai, azzal kiegészítve, hogy alkalmazásuk bélelzáródásban is kontraindikált.
A sulfasalazine (Salazopyrin) több mint negyven éve előszeretettel alkalmazott készítmény a vastagbélgyulladás terápiájában. Az összetett vegyület hasznos alkotóeleme az 5-aminoszalicilsav (5-ASA). Hatékonysága dózisfüggő, a teljes hatás kialakulásához két-három hétre van szükség. Fenntartó kezelésként is alkalmazható. A tablettás kiszerelés mellett kúp formájában is hozzáférhető. A vékonybél gyulladására nem hat. Mellékhatásait főképpen a szulfapiridin alkotórész okozza (pl. fejfájás, hányinger, kiütés, láz, vérképzőszervi eltérések). Férfiaknál infertilitás következhet be. Szedése alatt folsavhiány léphet fel, azért ezt a vitamint rendszeresen pótolni kell. A gyógyszer szedhető terhesség és szoptatás alatt is.

Az ún. 5-ASA-készítmények alkalmazása sulfasalazine-intolerancia vagy vékonybélbetegség esetén indokolt. Az olsalazine (Dipentum) a vastagbél gyulladása esetén hatékony. A mesalazine (Pentasa, Salofalk) már a vékonybélben hatni kezd. Orális és rektális kiszerelésük is létezik.
A kortikoszteroidok (metil-prednizolon, prednizolon) gyulladáscsökkentő hatása az említett készítményekénél jóval erősebb és gyorsabb. Súlyos esetben parenterálisan is adhatók. A reggeli egyszeri dózis hatása a legtöbb beteg esetében ugyanolyan, mint az osztott adagolásé. Az egyszeri adagolás azonban kevésbé nyomja el a mellékvese hormontermelését. Mellékhatásuk dózisfüggő, de az egyéni érzékenység is szerepet játszik benne. A gyakoribbak közé sorolható a magas vérnyomás, a vércukor-emelkedés, a hízásra való hajlam, a szürke és a zöld hályog, a csontritkulás, férfias szőrzet kialakulása a nőkön, a fertőzésekre való fokozott hajlam.
A budesonidot a kortikoszteroidok kellemetlen és veszélyes mellékhatásainak kiküszöbölése végett fejlesztették ki. A felszívódása után gyorsan lebomlik, így szisztémás toxicitása sokkal kisebb. Szintén létezik szájon és végbélen át adható formája. A lokálisan adott kortikoszteroidok kevésbé szívódnak fel, mint az orális készítmények, de a felszívódásuk némely beteg esetében akár az 50-75%-ot is elérheti.
Míg a kortikoszteroidok az aktív gyulladás megszüntetésére igen hatásosak, a nyugalmi stádiumban levő beteg esetében a kiújulás megelőzésére nem alkalmasak.
Az immunmodulátorok hatását főképpen Crohn-betegségben vizsgálták. Az azathioprin (Imuran) egyrészt azoknak ajánlott, akiknek a betegsége kortikoszteroiddal nem hozható nyugalomba, másrészt azoknak, akiknek a jó állapota ugyan kortikoszteroiddal fenntartható, de az elhagyására tett kísérlet a panaszok fellángolására vezet. Hatása három-négy hónap alatt alakul ki, ezért a kortikoszteroidos kezelés csak ezután hagyható el. A sipolyozó Crohn-betegség terápiájában az elsők között szerepel. Legfontosabb mellékhatásai a csontvelő-toxicitás (ezért a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell) és a hasnyálmirigy-gyulladás.
A methothrexatos kezeléssel kevesebb a tapasztalat, hatékonyságát főképp parenterális adagoláskor mutatták ki. Májtoxikus lehet, terhességben nem adható.
A cyclosporin nagyon hatékony immunszuppresszív szer, amelyet főleg a transzplantáltaknak adnak. Az előző készítményektől eltérően a hatása már egy-két nap alatt észlelhető. Súlyos, toxikus colitisben infúzióban adva elkerülhetővé válhat az azonnali sebészi beavatkozás.
Az immunszuppresszív készítmények tartós adása colitis ulcerosában megfontolást kíván, hiszen biztosan gyógyító megoldás a teljes vastagbél eltávolítása.
Az antibiotikumoknak a szepszist kivéve nincs szerepük a colitis ulcerosa kezelésében.
Crohn-betegségben azonban a gennyes szövődmények (tályog, sipoly) kialakulásakor a metronidazolnak (Klion) és a ciprofloxacinnak (Ciprobay) bizonyítottan jelentősége van.
A proctitis ulcerosa kezelésére számos lehetőség kínálkozik. Elsősorban lokális terápia ajánlott sulfasalazine, illetve 5-ASA-tartalmú kúp vagy gyógybeöntés formájában. Súlyosabb esetben kortikoszteroid adható hasonló kiszerelésben. (A kúp a végbélnyílástól kb. 20 cm-ig terjedő gyulladás esetén hatékony, a beöntés kb. 60 cm-ig, de sokszor a vastagbél jobb oldalán is kimutatható a hatása.) Szükség esetén az orális készítmények szedése is szóba jön. A panaszok megszüntével a kiújulás megelőzésére fenntartó kezelés ajánlott a kortikoszteroidon kívül a fenti szerek bármelyikével. A jelenlegi gyakorlat szerint a fenntartó dózis alig kisebb a terápiásnál.
A kiterjedt colitis ulcerosa vagy Crohn-colitis enyhe vagy középsúlyos formájában elsőként választandó az orális sulfasalazin, illetve az 5-ASA-készítmény. Súlyos tünetek esetén orális vagy parenterális kortikoszteroid adandó. Toxikus állapotban, a vastagbél kitágulását észlelve, parenterális táplálásra és kezelésre van szükség. Ennek sikertelensége esetén a sebészi megoldás mérlegelendő. Ezeknél a betegeknél utolsó lehetőségként cylosporin jön szóba. Fenntartó kezelés az ő esetükben is indokolt orális készítmény formájában. Ismételten kiújuló panaszok esetén a gyógyszerszedés élethossziglan ajánlott.
A Crohn-betegség kezelése a sokféle anatómiai megjelenés és klinikai forma, valamint a többféle szövődmény miatt lényegesen szerteágazóbb. A hasmenést nemcsak a gyulladás, hanem pl. a bélműtétet követő felszívódási zavar, az epesavas hasmenés is magyarázhatja. Zsírszegény étrenddel, cholestyraminnal (Questran-por), hasmenés elleni szerekkel gyógyítható. A terápia azonban alapvetően megegyezik a colitis ulcerosáéval, a vékonybél érintettsége esetén azonban az 5-ASA-szerek előnyösebbek. Kortikoszteroidtól való függőség esetén kevesebb mellékhatása miatt azathioprinnal való kezelés kezdhető.
Ebben a betegcsoportban is bebizonyosodott a fenntartó kezelés hatékonysága, amely sulfasalazine-nal vagy 5-ASA-készítménnyel végezhető. Akiket az immunmodulátor segített a javuláshoz, azoknál az ilyen szer akár éveken keresztül alkalmazandó. A fenntartó kezelésnek rendkívül nagy jelentősége van a műtéten, főleg a több műtéten átesettek körében.
Szövődmények (tályog, sipoly) megjelenésekor a sebészi megoldás mellett a gyógyszeres (antibiotikumos, immunmodulátoros) kezelésnek is szerepe van. A perianalis fistula különleges elbírálást igényel. A cél a fájdalom megszüntetése és a végbélzáró izomgyűrű működésének megtartása. A kismértékben váladékozó sipoly sebészileg nem kezelendő. Az aktív bélgyulladásra utaló tünetek, pl. a hasmenés mérséklése feltétlenül indokolt. Szűkület kialakulásakor parenterális kezelésre és táplálásra van szükség. A rövid időn belüli javulás hiánya heges szűkületre, műtét szükségességére utal.
A vastagbéldaganat kialakulásának kockázata jóval nagyobb colitis ulcerosa esetén, mint az átlagnépességben. A rizikó a kb. nyolc-tíz éve tartó betegség esetén nő meg. A bal colonfelet magában foglaló betegség esetén kisebb a kockázat, mint a teljes vastagbelet érintő gyulladásnál. Megelőzésére rendszeres kolonoszkópos ellenőrzésre van szükség, többszöri szövettani mintavétellel. Sokszor az épnek látszó területről vett biopsziában mutatható ki a dysplasia, amely rákelőző állapot. A Crohn-colitis is daganatképződésre hajlamosít, de kisebb mértékben, mint a colitis ulcerosa. A vékonybél Crohn-betegsége növeli a vékonybél-carcinoma rizikóját.

Terhesség és gyulladásos bélbetegség
A nemzőképesség mindkét betegségben normális vagy csak minimálisan csökkent. A férfiak nemzőképességét a sulfasalazine csökkentheti, de a gyógyszerszedés abbahagyása után ez helyreáll. Heveny betegség esetén a megtermékenyülés nehezebb, a vetélések száma nagyobb, ezért igyekezni kell a nyugalmi állapot elérésére még a terhesség kialakulása előtt. A bélgyulladás kezelésére használt gyógyszerek (sulfasalazine, 5-ASA, kortikoszteroid, azathioprine) kevésbé veszélyeztetik a magzatot, mint maga az aktív gyulladás.
A gyermekkorban kezdődő betegség kezelése lényegében a fentiekkel egyező. A legfőbb probléma az alultápláltság és kortikoszteroidos kezelés miatt kialakuló növekedésbeli és fejlődésbeli elmaradás, ezért a táplálkozásnak, az immunmoduláló kezelésnek és colitis ulcerosában az időben végzett műtétnek rendkívüli jelentősége van.

Irodalom
1 Yamada, T. (szerk.): Textbook of gastroenterology. Lippincott, Philadelphia, 1999.
2 Sleisenger, M., Fordtran, J. (szerk.): Gastrointestinal disease. Saunders, Philadelphia,1989.
3 Bayless, T., Hanauer, S. (szerk.): Advanced therapy of inflammatory bowel disease. Decker, London, 2001.
4 Varró, V. (szerk.): Gastroenterologia. Medicina, Budapest, 1997.
5 Kovács, Á.: A vastagbél gyulladásos betegségei. Medicina, Budapest, 1986.

Dr. Fried Katalin gasztroenterológus
Szent László Kórház, Budapest





Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.