Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Divatdiéták: Testkontrolldiéta a szakember szemével
Tények és "hiedelmek"

A testkontrolldiétát (Fit for Life) hazánkban több könyv ismerteti, ezek egyike Harvey Diamond, Marilyn Diamond: Testkontroll 2 (Agykontroll Kiadó, Budapest, 1992) címmel jelent meg. A diéta alapelvei közé tartozik, hogy a nap folyamán délelőtt csak gyümölcs és zöldség, délután állati eredetű (kis mennyiségben) és nagy szénhidráttartalmú növényi élelmiszer is fogyasztható, de csak külön étkezés keretében. A tej és tejtermék fogyasztását nem ajánlja. A diéta alkalmazása számos hátrányos következménnyel járhat: a kívánatosnál csekélyebb cink-, D-vitamin- és B12-vitamin-fogyasztásra vezet, valószínűleg hiányos fehérjefogyasztás mellett, mivel alacsony szintű húsfogyasztást, valamint a tej, tejtermékek teljes mellőzését ajánlja. Ugyancsak csekély lehet a riboflavin- és tiaminfelvétel. A tej és tejtermékek kiiktatása hátrányos a kalciumfelvétel csökkenése miatt, valamint különösen káros következménnyel járhat, hogy a szerzők a gyermekek étkezéséből is száműzik a fogyasztásukat.

A testkontrolldiéta Harvey és Marilyn Diamond(3) nevéhez fűződik, akiknek több könyve jelent meg hazánkban is. Harvey Diamond az Amerikai Egészségtudományi Főiskola nevű, hivatalosan el nem ismert főiskolán végzett élelmezéstudományi tanulmányokat.
Diétájuk lényege dióhéjban: délelőtt csak gyümölcsöt vagy gyümölcslevet szabad fogyasztani, ebédre gyümölcsöt, salátát és zöldséget, vacsorára a zöldséggel együtt valamilyen keményítőtartalmú vagy állati eredetű élelmiszert, vacsora után legalább három órával pedig gyümölcsöt. Két-három naponként az ebéd is csak gyümölcsből álljon. Olajos magvak, tészta, kenyér, gabonamagvak megengedhetők ebédre vagy vacsorára, de tejtermékek - a vaj kivételével - nem fogyaszthatók. A hús fogyasztása megengedett, de a szerzők nem részesítik előnyben.
A diéta egy "természetes higiénia" elnevezésű módszeren alapszik. Egyik alapja az az elv, hogy a szervezet a napszakok szerint egymástól elkülönült időszakaszokban működik. Eszerint (Are Waerland alapján, 1940-es évek) a szervezet "táplálékot felvevő időszaka" 12-20 óra, a "beépülési időszak" 20-04 óra, a "kiválasztás időszaka" 04-12 óra közé esik(3). A szerzők erre alapozzák azt az elméletet, amely szerint a délelőtti "kiválasztási időszakot" nem ajánlatos megzavarni nagyobb táplálékfelvétellel. A könyvben többször hangoztatott másik elméleti alapelvként kezelt állítás: az emésztés minden egyéb életműködésnél több energiát fogyaszt. Ebbe a minden egyéb életműködésbe beletartozik a fizikai mozgás, akár a sporttevékenység is. Épp emiatt javasolják, hogy a délelőtti "kiválasztási időszak" alatt csak friss gyümölcsöt, gyümölcslevet szabad fogyasztani (mondván: ennek lebontása nem fogyaszt energiát). Valójában a szerzők állítása nem igaz: a specifikus dinámiás hatás energiafelhasználása bármilyen egyéb aktivitáshoz mérten csekély. A felszívódási és anyagcsere-folyamatok alatti veszteség az energiaszükséglet kb. 13%-a (1).

A diétás ajánlás alapvető pillére az "ételek társításának" elve is. A szerzők szerint egyidejűleg nagy szénhidráttartalmú növényi, illetve nagy fehérjetartalmú állati táplálék nem fogyasztható. Állításuk szerint az együtt fogyasztott élelmiszer-féleségek (pl. hús + nagy keményítőtartalmú köret, kenyér) nem emésztődnek meg, hanem a gyomor sósavát semlegesítve rothadásnak indulnak. Ugyancsak ez a véleményük a főtt, tartósított gyümölcs, lekvár és gyümölcslé vonatkozásában; ezek szerintük a friss gyümölccsel szemben szintén erjedésnek indulnak a gyomorban. Ezzel szemben együtt fogyaszthatók külön-külön a húsfélék és a tésztafélék is a zöldségekkel.
További alapelvük, hogy mivel az emberi szervezet kétharmada víz, 70%-ban vízből (gyümölcsből és zöldségből) és 30%-ban koncentrált élelmiszerből (lényegében gyümölcs és zöldség kivételével minden más ételből) kell állnia a megfelelő étrendnek.
Egészségkárosodást idézhet elő az a tanácsuk, amely szerint az ember számára egyedül javasolható ivóvíz a desztillált víz. Véleményük szerint minden egyéb ásványi és egyéb anyag, amely a csapvízben található, káros hatású. Erős vagy kevésbé erős, mérgező szervetlen ásványként említik többek között a nátriumot, a kalciumot, a magnéziumot és a fluort. Állításuk szerint az emberi szervezet képtelen a szervetlen ásványi anyagok felvételére. A fluornak a fogszuvasodást megelőző hatását tagadják, sőt, az ellenkezőjét állítják; a preventív hatást szerintük csak a mérgező melléktermékeiktől megszabadulni vágyó ipari vállalatok terjesztették el a köztudatban.

A szakirodalmi adatok Diamond állításainak ellenkezőjét mutatják. A kevés ásványi anyagot tartalmazó lágy vizek fogyasztásával kapcsolatosan számos hátrányos következményt írtak le: pl. megnövekedett az agyi történések aránya(5), számos vizsgálat szerint a koronáriabetegség miatti halálozás és az ivóvíz keménysége között negatív korreláció mutatkozott(9, 8). A daganatos betegségek - pl. végbél-, nyelőcső-, hasnyálmirigy-, vastagbél- és gyomorrák - halálozása és az ivóvíz keménysége között szintén negatív korrelációt találtak(10-14). Az ivóvíz, a keménységétől és a táplálkozási szokásoktól függően, a napi kalciumfelvétel 30%-át is fedezheti(2).

Az említett diéta kidolgozói egy élelmiszercsoport fogyasztását kifejezetten ellenzik: a tejét és tejtermékekét. A legfőbb érvük az, hogy az embernek nem természetes táplálékai. Állításuk szerint az emberiség 98%-a szenved laktózintoleranciában, a tej másik fontos összetevőjéről, a kazeinről pedig azt állítják, hogy az ember számára emészthetetlen. További érvük szerint a pasztörizált tej különösen nem ajánlott: a pasztörizálás hőmérsékletén "minden élő anyag elhal" (55 Celsius-fok felett az enzimek is), így a tej "halott táplálékká válik", márpedig "halott étel nem adhat életet". A pasztörizált tej íze szerintük kellemetlen, s csak azt a célt szolgálja, hogy az ipar hőkezeléssel álcázott romlott tejet forgalmazhasson, amelynek a fogyasztása hosszú távon idült betegségek kialakulására vezet(3).
A szerzők szerint halálesetek, fertőzések írhatók a pasztörizált tej számlájára. A tej Salmonella-mentesítését viszont feleslegesnek tartják, bagatellizálva e baktérium szerepét: "A Salmonella nem valami különleges dolog, szinte mindenhol jelen van körülöttünk (...), a legtöbb ételben is"(3).
A tej és a tejtermék kalciumforrást illető szerepét szintén tagadják. A tej nem jó kalciumforrás, mondván: az ember csak növényi eredetű kalciumot képes hasznosítani (ásványi eredetűt sem). Így legjobb kalciumforrásoknak a leveles és egyéb zöldségeket, a nyers csonthéjasokat, a magokat, a gabonát, a friss és aszalt gyümölcsöket tartják, hiszen szerintük mindezek fedezik a kalciumigényt. Nem foglalkoznak azzal az ismert ténnyel, hogy a növények oxaláttartalma a kalciumfelszívódást gátolja. A szerzők állításával ellentétben a friss gyümölcsök igen szerény kalciumforrások, a zöldségek közül is csak néhány tartalmaz nagyobb arányban kalciumot. Állításukkal odáig mennek, hogy a tejet és a tejtermékeket tartják a csontritkulás legfőbb okának. Elméleti eszmefuttatásuk szerint a "magas kalciumszint elnyomja a kalciumforgalmat szabályozó enzim termelődését is, így abból kevesebb lesz jelen a keringésben, vagyis a kalciumtöbblettől egyenesen romlik a kalcium-anyagcsere hatékonysága, kalciumszegény étrend mellett viszont javul"(3). Ez a megállapítás nem fogadható el. A kalcium kisebb napi felvétel esetén aktív transzporttal jut a bélhámsejtbe, majd a szérumba. Ez a mechanizmus napi 10 mmol kalcium felszívódásakor (kb. 2 g/nap kalciumfogyasztáskor) telítődik. Nagyobb kalciumfelvétel esetén egy másik, paracelluláris felszívódási mód is megindul, amely minden további 100 mg kalcium esetén 30 mg kalcium felszívódását eredményezi(4).
Elméletüket azzal is alátámasztani vélik, hogy felsorolják a csontritkulás bizonyos valós rizikótényezőit, így a dohányzást, az alkohol, a koffein és a szénsavas üdítők fogyasztását, a túlzott sófelvételt, a mozgásszegény életmódot és a napfényhiányt. Állításuk szerint mindezek mellett a kalciumfelvételnek jelentéktelen szerepe van. Legfőbb rizikótényezőként a hús fogyasztását említik.

Különlegesen veszélyes szerintük a gyermekek számára tiltott tej és tejtermékek fogyasztása, amelyeket felelőssé tesznek a gyermekkori légúti fertőzésekért, mert hatásukra "felszaporodik a nyálka a légutakban". A kísérletes vizsgálatok azonban nem találtak összefüggést a tej- vagy tejtermékfogyasztás és a légúti nyáktermelés fokozódása között (6, 7).
Érdekes módon a tejtermékek közül egyedül a vaj fogyasztását ajánlják; az alacsony kalciumfogyasztáshoz aterogén kockázati tényezőt társítanak. A margarin ellen az a legfőbb kifogásuk, hogy mesterséges termék, s kijelentik: "ugyanannyi koleszterint tartalmaz, mint a vaj", holott ez - lévén a margarin növényi eredetű anyag - természetesen nem igaz.
A testkontrolldiéta napi étrendje tehát zömmel gyümölcsökből és zöldségekből áll. A két szerző elvének egyik alapgondolata: "Az emberi test a számára szükséges tápanyagokat vagy saját maga állítja elő, vagy a növények birodalmából tudja beszerezni. Más szóval, ami nincs meg a zöldségben, gyümölcsben, csírában, gabonában, olajos magvakban, arra nincs igazán szüksége"(3).

A diéta alapelve, a növényi és állati élelmiszerek elkülönített fogyasztása kifejezetten hátrányosan hat a tápanyagok felszívódására. A komplettáló hatás miatt különböző fehérjeforrások együtt fogyasztásakor a fehérjekeverékek tápértéke nagyobb, mint a legértékesebb egyedi fehérjeforrásoké.
Az élelmiszer-kombinálás elve ellentmond önmagának is. Ha az élelmiszerek olyan nagy hányada volna emészthetetlen, mint ahogy a szerzők állítják, nem testtömeg-növekedésre kellene vezetniük (ezt a szerzők szintén kijelentik), hanem energiavesztésre.
Összességében elmondható, hogy a testkontrolldiéta módszere a kívánatosnál csekélyebb cink-, D-vitamin- és B12-vitamin-fogyasztásra vezet, valószínűleg hiányos fehérjefogyasztással egyidejűleg, mivel kevés hús fogyasztását ajánlja, míg a tej és a tejtermékek mellőzését írja elő. Ugyancsak csekély lehet a riboflavin- és a tiaminfelvétel is. A tej és tejtermékek kiiktatása hátrányos a kalciumfelvétel csökkenése miatt, s különösen elítélendő, hogy a szerzők a gyermekek étkezéséből is száműzik a fogyasztásukat.
A testkontrolldiéta módszerével valóban elérhető fogyás, mert a kis energiatartalmú gyümölcsök és zöldségek fogyasztására helyezi a súlyt. Az étrend betartása esetén a napi kalóriafelvétel 30-50%-kal is csökkenhet, de az említett számos hátrányos következmény miatt a fogyókúrázók számára sem megfelelő módszer.

A divatos diétás rendszereket ismertető könyvek egy részének vannak olyan vonásaik, amelyek a Diamond házaspár művében(3) is megtalálhatók. Az ajánlások alapja nemegyszer olyan diétás rendszer, amelynek alapelveit több évtizeddel az adott könyv megjelenése előtt állapították meg, mégpedig tudományos alapok nélkül. Így a diéta alapja legfőképp ideológiai. Ezt bizonyos fogalmak ismétlődő hangoztatása is mutatja, pl. a "holt étel" elnevezés az állati, illetve az "eleven étel" a növényi élelmiszerekre vonatkozóan. A szerzők azonban megkísérlik "tudományosan igazolni" módszerüket. Ennek megfelelően kiragadott tudományos részigazságokat sorakoztatnak írásaikban, azonban csak a saját ideológiájukat támogató adatokat veszik figyelembe, az annak ellentmondókat vagy elhallgatják, vagy valótlannak bélyegzik, s a gyökeres ellentétét állítják. Gyakori érvük szerint a módszerük annyira új, hogy a tudományos élet még nem fogadta el az "igazságát". Elveiket nemegyszer egy-egy légből kapott közbevetéssel, mondattal bizonyítani vélik, pl. a módszerük "emberek százezreinél bevált". Más esetben kiragadott egyedi eseteket hoznak fel, amikor is az egyéb egészségügyi-életmódbeli tényezőket nem vizsgálták, s egyediségüknél fogva különben sem nevezhetők általánosan érvényesnek. Mindemellett számos szakmai hiba, tévedés, durva egyszerűsítés szerepel az elméleti fejtegetésekben. Nem utolsósorban a könyv jellegzetes stílusa "érdemel említést": sértődöttség, sárdobálás a nekik nem tetsző tudományos berkek irányába, vaskalapossággal, nemegyszer tudatos valótlanságállítással vádolva azokat, miáltal a szerzők mintegy "el nem ismert prófétákként" állítják be magukat.

Irodalom
1 Bíró, Gy.: Az éhezéstől az elhízásig. Medicina, 1987.
2 Csanády, M., Klopp, G.-né: Az ásványvízfogyasztásról. Budapesti Közegészségügy, 2000/1.
3 Diamond, H., Diamond, M.: Testkontroll 2. Agykontroll Kiadó, Budapest, 1992.
4 Lakatos, P. (szerk.): A kalcium-háztartás és a csontszövet anyagcsere-betegségei. 1999.
5 Perry, H. M., Roccella, E. J: Conference report on stroke mortality in the southeastern United States. Hypertension, 31, 1206-1215, 1998.
6 Pinnock, C. B., Graham, N. M., Mylvaganam, A., Douglas, R. M.: Relationship between milk intake and mucus production in adult volunteers challenged with rhinovirus-2. Am. Rev. Respir. Dis., 141, 352-356, 1990.
7 Pinnock, C. B., Arney, W. K.: The milk-mucus belief: sensory analysis comparing cow�s milk and a soy placebo. Appetite, 20, 61-70, 1993.
8 Pocock, S. J., Shaper, A. G., Packham, R. F.: Studies of water quality and cardiovascular disease in the United Kingdom. Sci. Total Environ., 18, 25-34, 1981.
9 Yang, C. Y., Chiu, J. F., Chiu, H. F., Wang, T. N., Lee, C. H., Ko, Y. C.: Relationship between water hardness and coronary mortality in Taiwan. J. Toxicol. Environ. Health, 49, 1-9, 1996.
10 Yang, C. Y., Chiu, H. F., Chiu, J. F., Cheng, M. F., Kao, W. Y.: Gastric cancer mortality and drinking water qualities in Taiwan. Arch. Environ. Contam. Toxicol., 33, 336-340, 1997.
11 Yang, C. Y., Hung, C. F.: Colon cancer mortality and total hardness levels in Taiwan�s drinking water. Arch, Environ. Contam. Toxicol., 35, 148-151, 1998.
12 Yang, C. Y., Chiu, H. F., Cheng, M. F., Tsai, S. S., Hung, C. F., Tseng, Y. T.: Pancreatic cancer mortality and total hardness levels in Taiwan�s drinking water. J. Toxicol. Environ. Health A, 56, 361-369, 1999.
13 Yang, C. Y., Tsai, S. S., Lai, T. C., Hung, C. F., Chiu, H. F.: Rectal cancer mortality and total hardness levels in Taiwan�s drinking water. Environ. Res., 80, 311-316, 1999.
14 Yang, C. Y., Chiu, H. F., Cheng, M. F., Tsai, S. S., Hung, C. F., Lin, M. C.: Esophageal cancer mortality and total hardness levels in Taiwan�s water. Environ. Res., 81, 302-308, 1999.

Dr. Sajtos János orvos
"Fodor József" Országos Közegészségügyi Központ
Országos Élelmezés- és Táplálkozás-egészségügyi Intézete
Néptáplálkozási és Gyógyélelmezési Osztály





Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.