Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A táplálásterápia jelentősége krónikus obstruktív tüdőbetegségben

A malnutrició általános következménye, hogy a seb- és csontgyógyulás elhúzódóvá válik, az oedema-készség fokozódik; romlik a szervezet védekezőképessége; vérzésalvadási zavarok lépnek fel; az, hogy az alacsony albuminszint miatt az ehhez kötődő gyógyszerek transzportja zavart szenved, jól ismert tény.
A malnutrició szervspecifikus következményei tapasztalhatóak a mindennapokban.
Vese: tubulus atrófia, a glomerulus filtráció és tubuláris resorpció csökkenése. Keringés: bradycardia, vérnyomásesés. Tüdő: csökken a belégzési erő, a vitálkapacitás, romlik a gázcsere. Bélfal: bélfal atrófia, további felszívódási és emésztési zavarok. Pszichés változások: depresszió, az intellektuális képességek romlása, személyiségváltozások. Vázizmok: az izomerő és az izomterime csökkenése (légzőizmok is).

Az alultápláltság és a táplálásterápia a pulmonológiában
A pulmonológiai betegellátásban a táplálásterápiának fontos szerepe van a malignus tüdődaganatnál, mely önmagában is cachectisalodással jár. A kezelések fokozzák a betegek étvágytalanságát, testsúlyvesztését, energiaigényét. Egy nagy betegszámú vizsgálat adatai alapján az összes daganatos betegségnél rövidebb a túlélés alultápláltság esetén. A tüdőtumoros betegek esetében kalóriában, zsírban gazdag, könnyen emészthető táplálék javasolt, illetve a betegek többségében kiegészítő tápanyagkoncentrátumok, tápszerek adására is szükség van. Ezek előnye, hogy vitaminokat, ásványi anyagokat, és egyéb - egyes közlemények által daganatellenesnek tartott - táplálkozási faktorokat is tartalmaznak (antioxidánsok - C-vitamin, E-vitamin, karotinoidok, szelén).
A cysticus fibrosis szintén gyakran jár kóros soványsággal. A mucoviscidosisos betegek esetében a tápszerek adásakor figyelembe kell venni azok hasnyálmirigy-terhelését.
A különböző pulmonológiai senyvesztő betegségek (krónikus tüdőtályog, bronchiectasia, tuberculosis stb.) mindegyike járhat alultápláltsággal, ilyenkor diéta bevezetése és tápszerek adása javasolható, a betegek további testsúlyvesztésének megakadályozása, és romló életkilátásai javítása érdekében.

Az alultápláltság és a táplálásterápia krónikus obstruktív tüdőbetegségben
Az alultápláltság szempontjából még viszonylag ritkán emlegetett betegcsoport a krónikus obstruktív tüdőbetegek (COPD) csoportja. Ezen belül az emphysemás, ún. ''pink puffer'' típusra jellemző a testsúlyvesztés. A csökkent súlyú emphysemások arányát az irodalom 27-40%-nak adja meg, más adatok alapján akut légzési elégtelenség esetén a 70%-ot is elérheti.
A malnutrició okai COPD-ben: étvágyromlás (hypoxia, theophyllinek, gyakori antibiotikus kezelések miatt); az étkezéseket is nehezítő dyspnoe; depresszió; aerophagia; gyakori kórházi környezet, kevésbé ízletes étel, a krónikus hypoxia miatt romló felszívódás.
A megnövekedett energiafogyasztás részben a növekvő bázisszükséglet következménye, de hozzájárul az ún. diéta indukálta termogenezis (DIT) is. A korábban nem megfelelően táplált betegek táplálkozását kiegészítve, COPD esetében 20%-os, egészséges kontrollok esetében 9%-os (resting energy expenditure) REE-növekedés volt kimutatható.
Az energiafelvétel és -leadás neuroendokrinszabályzás alatt áll, amelyben fontos szerepet tölt be a leptin - egy, a zsírszövetben szintetizálódó fehérje. Szérumszintje a teljes testzsírtartalommal és a BMI-értékkel is korrelál. A leptin feltehetően képes növelni az energialeadást és a termogenezist. Schols maastrichti munkacsoportja emphysemás betegekben szignifikánsan alacsonyabb testtömegindex-értéket, teljes testzsírtartalmat és szérum leptinszintet mért, mint a krónikus bronchitisben szenvedők esetében. A fenti vizsgálatban emphysema esetén, a szérum szolubilis TNF-receptor szintje lineárisan összefüggést mutatott a szérum leptinszinttel - így összefüggés volt kimutatható az alultápláltság és a krónikus gyulladásos folyamatok között.
Az alultápláltság hatásai: a légzőközpontok tevékenysége élénk anyagcsere mellett növekedést mutat, alacsony metabolizmus mellett mérséklődik. Ez utóbbi csökkenő ventillációhoz, hypoxiához, hypercapniához vezethet. A nem megfelelő táplálkozás a II-es típusú pneumocyták dipalmitoylphosphatidyl-cholin tartalmát csökkenti, ami rontja e sejtek surfactant termelő képességét; így a kollabált alveolusok miatt emelkedik a légzési munka és romlanak a funkcionális paraméterek, gyakoribbá válhatnak a fertőzések. Alultápláltság esetén csökken a fehérjeszintézis és fokozódik a fehérjelebontás. A légzőizmok katabolikus válasza azonban nagyobb, mint a vázizmoké (a testtömeg 32%-os csökkenése esetén pl. a rekeszizom tömege 43%-kal csökken).
Az alultápláltság a fentiek mellett csökkenti az alveolaris makrofágok számát is, romlanak a fagocyta funkciók, csökken az IgA-szekréció.
A malnutrició jelentősen rontja a COPD-s betegek prognózisát. Ezzel kapcsolatosan Landbo és munkatársai vizsgáltak 13 589 COPD-s beteget és megállapították, hogy a kóros soványság magasabb halálozási rizikóval jár COPD-ben. A cachexia emeli az exacerbatiok számát is, a testsúly növelése alultáplált emphysemásokban javítja a légzőizmok teljesítményét, a ventillációt és a terhelhetőséget.

Az alultápláltság terápiája COPD esetén a diéta összetételének meghatározása során figyelembe kell venni a kalóriaforrás respiratios quotiens értékét. Zsírok adásával azonos kalóriamennyiség nyerése során kevesebb CO2 képződik, mint glükóz esetén. COPD- ben a táplálék javasolt összetétele a következő: szénhidrát 50-60%, zsír 20- 30%, fehérje 20%, azonban egyes újabb közlemények ennél kissé magasabb zsírarányt javasolnak, a jobb légzési status elérése érdekében. Az omega-3-zsírsavak a sejtmembrán összetételének megváltoztatása útján mérséklik a hypoxia okozta pulmonaris vasoconstrictio, ill. hypertensio mértékét, csökkentik a gyulladásos cytokin képzést, illetve bronchodilatator hatásúak. A túl magas zsírtartalom azonban lassítja a gyomorürülést.

Alultáplált COPD-s betegek táplálásterápiája: étkezés előtt a dyspnoe-s beteg használjon rövid hatású inhalációs bronchodilatatort, illetve szükség esetén segíthet az étkezés előtti hörgőtoalett; fontos az étkezés alatti nyugalmi állapot, illetve az étkezést megelőző pihenés; javasolt a magas kalóriatartalmú tápanyagok először történő elfogyasztása; előnyös több hideg étel fogyasztása (ezek ugyanis a melegeknél kevésbé okoznak jóllakottságérzést); a folyadékbevitelre csak az étkezés végén kerüljön sor.
Hazánkban számos tápszer áll vényre felírható módon rendelkezésre, melyek egy része teljes táplálékpótlásra is alkalmas. A diéta kiegészítéseként alultáplált betegek esetén a főétkezések mellett napi 2-3 alkalommal javasolt a tápszerek adása (ami napi 400-900 Kcal-t jelent). A forgalomban lévő tápanyagkoncentrátumok, tápszerek (Nutridrink, Nutrison powder, Fortimel) az energiaforrások mellett fehérjéket, vitaminokat, ásványi anyagokat, telítetlen zsírsavakat, antioxidánsokat is tartalmaznak.
A táplálkozásterápia hatékonyabb komplex rehabilitációs program részeként, terheléses tréninggel együtt alkalmazva, mint önmagában. A rehabilitációt követően igen fontos a megfelelő fenntartó étrend biztosítása, a betegek testsúlyának megtartása, életminősége és túlélési esélyei javításának érdekében.
(X)




Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.